Vissza
Fel
Következő oldal

A Nagymarosi Színkör

Gyermek színkör (1992-1996)

A Nagymarosi Színkör 1992-től a már nagy múltra visszatekintő, helyben mindig igényelt műkedvelő színjátszás „divatját” elevenítette fel. A XIX. sz. végén elkezdődő, majd a két világháború között delelőre ért nagymarosi színkörös élet, amely a nyolcvanas években is meg-megújulva továbbélt, a kilencvenes évektől egy helyi pedagógus vezetésével új lendületet vett. A Hétszínvirág Napokon, az iskolai ünnepélyeken és az iskola alapítványi báljain léptünk fel. 1996-ig 17 gyermekelőadás született, majd 1995-től ifjúsági színkörként folytatódott tovább a játék.

Ifjúsági színkör (1995-2000)

A baráti körként is jól együtt gondolkodó társaság sok örömet lelt a komédiázásban, s a környék kol­lé­gi­umaiban, iskoláiban való fellépésekben, s a vidék közönsége is megkedvelte ezeket az előadásokat, annak ellenére, hogy egyikünk sem tanult színházi ember. (Azért voltak olyanok, akik később a mű­ked­velő szintet meghaladva ma már az előadói pályán működnek.) Ezekről az egészestés színpados mű­vekről ugyanis sem az előadásokat színpadra vivő pedagógus, sem a tagok nem gondolták soha­sem, hogy azok ama „magasművészetűek” lennének. Mi csak e komor és víg színdarabokon keresztül kí­vántunk valami olyat elmondani a világunkról, amelyet a „civil” életünkben nem tudtunk másképp hí­rül adni, s amelyről úgy gondoltuk, hogy mégis feltétlenül elmondandó. A 2000-ben a váci tele­ví­zi­ó­ban is leadott, majd több sikeres előadást megélt „Kopasz énekesnő” után a „társulat” gyakorlatilag szétszéledt, a próbák időpontjai egyre összeegyeztethetetlenebbé váltak a tagok civil hivatásával.

Nagymarosi Színkör (2005-napjainkig)

Az utóbbi három évben sikerült egy olyan új, sajátos hangot és formát találni, amely az egykori nagymarosi ifjúsági színkörös alkotócsoportnak megint lehetőséget adott a további, de a régiekhez képest jelentősen megváltozott kifejezésmódra. Ezt az oratórikusan előadott, filmes, vetítettképes, zenés előadásokat nehéz besorolni a meglévő műfajok közé, talán egy olyan klasszikus diaporámára hasonlítanak leginkább, amelyekben az előadók „élőben” szólalnak meg. Színkörünk jelenleg nem stabil szereplőkkel működik, hanem a régi közösségünkből egy-egy előadásra, az erre időt szakítani tudó barátaink állnak össze az éppen aktuális előadásra.

Eddigi előadásainkat viszonylag széles körben mutattuk be. Felléptünk plébániai közösség előtt, polgá­­ri­ köri összejöveteleken, falusi, városi, középiskolai rendezvényeken, országos és nemzetközi kultu­rá­lis fesztiválokon, misék, istentiszteletek után, de volt már előadásunk kollégiumokban, idősek nap­kö­zi otthonaiban, hajléktalanszállón, karitász rendezvényeken. Jórészt a Dunakanyarban léptünk fel, de néhány fesztivál kapcsán már számos más hazai településen is volt előadásunk.